Palya Bea és a különös cinke
Részlet a Fidelio online magazin Palya Beával készült riportjából: "Kicsit átment bele a Weöres magánya is, azt hiszem. Egyébként biztos vagyok benne, hogy ha Weöres hallaná a lemezt, szeretné. Különös dolog történt velem tegnap: hallgattam a master-felvételt otthon, esett az eső. Épp az Epistolánál tartottam – nem tudom hányadszorra küzdöttem a meghallgatásával –, kinézek az ablakon, és meglátok egy cinkét, aki épp az ereszből ivott. Egy pillanatra rám nézett az ablakon keresztül, aztán elrepült. Ott küzdök tehát az anyaggal, a legnehezebb dallal, és akkor egyszerre ott van a Sanyi bácsi, merthogy biztosan ő volt – „Ó ha cinke volnék, útra kelnék” –, és akkor elkezdtem zokogni, s vagy tíz percig bőgtem. Sok minden benne volt ebben a sírásban, nyilván az is, hogy elkészült a lemez, hogy valami befejeződött, benne volt persze az Epistola rettenete, és persze még sok minden. Például, hogy Weöres meglátogatott."
Nézz meg jobban
Weöres Sándor: Ha nézem a világot
Ha nézem a világot
a világ visszanéz
azt mondom, összevisszaság
ő feleli, teljes egész.
Azt mondom, csupa valótlan
a semmiség ragyog
ő feleli, nézz meg jobban
a valóság én vagyok.
Azt mondom, merő idegenség
sok átsuhanó tünemény
ő feleli, nézz a tükörbe
amit ott látsz, az vagyok én.
